A TŰZIJÁTÉK KÍNAI TÖRTÉNETE

Ősi Kína

A tűzijáték története szorosan összefügg az ősi kínai hiedelmekkel és a feketelőpor feltalálásával. Az emberek úgy hitték, hogy a tűz szétoszlatja, elzavarja a rossz szellemeket, a szikra jó jel, a hang harcol a szellemek ellen, a füst jó atmoszférát teremt. Vegyük észre, a tűzijáték mind a négy „elemet” ötvözi.

Qin dinasztia (i.e. 221-206)

A Kínai Nagy Fal építésekor jelzőtornyokat építettek a stratégiai pontokra, hogy előre jelezhessék a katonaságnak az ellenséges betöréseket. Nappal füstjeleket, éjszaka nagy máglyákat használtak. Feltételezések szerint ekkor használtak először kálium-nitrátot (salétromot), mely később a feketelőpor fő alkotó eleme lett.

Han dinasztia (i.e. 206-i.sz. 220)

Az emberek bambusznádat megperzselve keltettek recsegő, ropogó hangot, hogy elriasszák a rossz szellemeket. Időközben az alkimisták - többek között - az örök életet adó elixírt keresték, és kísérleteik során többféle anyagot és azok keverékét próbálgatták meggyújtva azokat.

I.sz. 142: Wei Boyang alkimista említést tesz egy három porból álló elegyről, mely képes "repülni és táncolni", ám lehetetlen megállapítani, hogy ez az elegy egy korai lőpor lehetett-e.

Északi és déli dinasztiák (i.sz. 420-589)

I.sz. 420-581: Az égő bambusznád ropogó hangja már nem csak a rossz szellemek elűzésére szolgált, hanem a boldogságért és jólétért történő imádság része is lett.

I.sz. 492: Tao Hongjing taoista alkimista feljegyzi, hogy a salétrom lila lánggal ég.

Sui dinasztia (i.sz. 581-618)

Az örök életet adó gyógyszer kutatása során salétrom és méz keverékét gyújtották meg, hogy "gyógyító" füstöt keltsenek. Így fedezhették fel a feketelőport, illetve annak egy korai verzióját.

Más feltételezések szerint Sun Simiao, a híres alkimista és gyógyszerész, Liuyangban fejleszti ki a petárdát. Salétrom, kén és lepényfa keverékét melegítette, ami nagyon hevesen, robbanásszerűen égett, és ez felkeltette az alkimisták érdeklődését. A kísérletek eredménye alapján vált véglegessé a feketelőpor összetevőinek listája: salétrom, kén és faszén. A feketelőpor a mai napig a tűzijátékok legfontosabb alkotórésze.

Tang dinasztia (i.sz. 618-907)

Li Tian alkalmazott először pirotechnikai anyaggal töltött bambuszrudat Wei Zhou minisztert üldöző szellemek elriasztására. Li Tian meglátogatva Liuyang városát, látva az emberek szegénységét, tűzijátékot rendezett. A monda szerint ezt követően az emberek békében és jómódban éltek, és később, a XI.-XII. században templomot is emeltek Li Tian tiszteletére. Azóta Li Tian-t tartják a petárdaipar alapítójának, és minden április 18-án áldozatot mutatnak be a tiszteletére.

I.sz. 808: Az első írásos említés egy olyan elegyről, melynek összetevői: 6 rész salétrom, 6 rész kén és 1 rész faszén.

I.sz. 904: Az első írásos feljegyzés, hogy feketelőport alkalmaztak katonai célokra Zheng Fan és Yu Zhang közötti ütközetben.

Szung dinasztia (i.sz. 960-1279)

I.sz. 1132: Az első írásos feljegyzés a ma ismert feketelőpor petárdában történő alkalmazásáról.

I.sz. 1240-1280: A feketelőpor ma ismert receptje megjelenik arab nyelvű leírásokban.

Qing dinasztia (i.sz. 1644-1911)

A tűzijáték petárdák megjelentek a palotákban, mint adócikkek, melyeket az udvari méltóságok igen nagyra értékeltek.

1800-as évek közepe

A tűzijáték termékek exportját egy Paozhuang nevű magáncég teszi meg elsőként, kereskedve Ázsiában és Európában is.

XX. század

A század elején jelentősen növekszik Kína exportja, több mint húsz országba van kivitel. A 30-as évek recessziója, majd a II. világháború miatt a legtöbb üzem tönkremegy.

1978, a nyitás éve után, a tűzijáték export meglódul, és ma alig van ország, ahol ne használnának kínai termékeket.